Flor: AMIKOR MÉG KISLÁNY VOLTAM...

,,Úgy emlékszem vissza arra az időszakra,

mint egy rémálomra. Mindig pozitív, optitmista

lány voltam, olyan családban nőttem

fel, ahol mindenki azt tartotta, csak hinni

kell, és minden jóra fordul. Boldog

kiegyensúlyozott életet éltünk, óriási szeretet

vett körbe minket. Tudtam, hogy ha bajba

jutok, a szüleimre mindig számíthatok,

bármekkora slamasztikába keveredjek is.

Körülbelül abban az időszakban ismerkedtem

meg Guidóval, és eleinte nem is vettük

annyira komolyan az együttjárást.

Legalábbis én nem szövögettem komolyabb

terveket. Jól éreztük magunkat, nem is

kellett ennél több. Ki gondolta volna, hogy

épp ő lesz az, aki megtanít arra, milyen az

igazi szerelem?

Pszichológusnál...

Aztán egy napon becsapott a villám. Az

Az édesapám halála padlóra küldte az

egész családot. Anyu erős volt, igazi latin

asszony, minden igyekezetével próbált

együtt tartani minket, és segített feldolgozni

a tragédiát. A nővérem, Clara is mindent

megtett azért, hogy a gyászban

sohase maradjak magamra, de hiába

mély depresszióba zuhantam.

Sötét gondolataim támadtak, gyakran

álmodtam apuval, és hamarosan biztossá

vált, hogy szakember segítségére

lesz szükségem, hogy végleg eltudjam őt

engedni. A pszichológus sokat beszélgetett

velem, elmondta, hogy nem szabad

erőlködve megjátszani a kemény,

magabiztos lányt, inkább sírjam ki magam,

engedjem, hogy a valódi érzéseim magukkal

ragadjanak, adjam ki minden bánatomat

és dühömet, és fogadjam el, hogy apu elment.

Valóban sokat segített, de az

igazán nagy dolog mégis az volt, hogy

közben Guido kitartott mellettem.

Nemcsak elviselte, hogy gyakran elbőgöm

magam, és a hangulatom egyik

pillanatról a másikra változik,  de

még néhány könyvet is átböngészett

a gyászról, hogy tudja, mi

megy bennem végbe. Rá mindig

számíthattam, és ekkor jöttem rá,

hogy ez már jóval több egy egyszerű,

múló, kamaszkori kalandnál.

Bennünket sokkal erősebb

szálak kötnek össze, mint az

elején gondoltuk. Idén (2005) 5 éve,

hogy együtt vagyunk, és bár-

mint minden kapcsolatban-

nálunk is akadnak súrlódások,

azt hiszem, egymásban találtuk

meg azt az embert, akivel az

egész életünket szertnénk leélni.''